Az elmúlt évben sokat haladtunk a Pagonyban, erről készítettem egy beszámolót is még február elején. Április elejéig túl sok mindent nem tehettünk – ebben egyrészt az időjárás, másrészt a járvány miatt bevezetett korlátozások is akadályoztak minket. Nem várhatott viszont a lékek kialakítása, hiszen ezt a vegetációs időszak megkezdődése előtt lehet csak megtenni az erdőben (is), mikor a növények anyagcserét még nem folytatnak, és nem kezdődik el a madarak fészekrakási, költési ideje sem.
Az erdészeti lékek a mi esetünkben olyan kisebb területek az erdőben, ahol néhány fát abból a célból vágtunk ki, hogy ezáltal létrejöjjön egy terület, melyet a nap akadálytalanul érhet. A többletfény hatására a földben nyugvó magvak, és a lágyszárú növények ugrásszerű fejlődésnek indulnak, újabb életteret, táplálékot teremtve számos rovarnak, madárnak. Hogy segítsük a többszintű, vegyes korú, fajgazdag faállomány létesülését, a bükk és tölgy csemeték mellett ezekbe a lékekbe barkócaberkenyét és virágos kőrist is ültettünk. A lékek – amellett, hogy támogatják a terület biológiai sokféleségének megőrzését, gazdagítását – remek lehetőséget nyújtanak, hogy a gyerekekkel megfigyelhessük, mi történik az erdőben, amikor összeroskad egy idős fa, és a koronájának a helyén támadt nyílásban felnövekedhet a következő generáció.
A lékek helyét, méretét, formáját és tájolását sem bíztuk a véletlenre. Azért, hogy kellően szakszerű legyen, február végén segítséget kaptunk Dr. Standovár Tibortól (erdőökológus, ELTE), Horváth Somától (biológus) és Gáncs Viktortól (erdészetvezető, Ipolyerdő Zrt). Az ő szakmai hozzáértésükre, tapasztalatukra támaszkodva jelöltük ki azt a területet, melyen elkezdődött a munka. A csemetéket – összesen 108 darabot – az iskolai természetismereti szakkörön résztvevő gyerekek és az ő szüleik ültették el a tavaszi szünetben.
