Előző század első évtizedeiben virágvasárnapi hagyományként a leányok egy szalmabábut készítettek, menyecskeruhába öltöztették, majd énekelve vitték végig a falun. Amelyik település folyópartra épült, vagy, ahol patak csordogált, ott vízbe dobták, ahol ez nem volt lehetséges, ott elégették a bábut.
A magyarázatok szerint cél volt, hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a betegséget, továbbá, ha vízbe dobták a kiszét, megjósolhatták belőle mely leány fog abban az évben férjhez menni.
Manapság a már rég elfeledett hagyományt itt a Dunakanyarban évek óta farsang utolsó napján eleveníti fel több település között Zebegény is. Az idei kiszebábunk is az öko munkacsoport kivitelezèsèben, gyerekek segítsègèvel kèszült, kizárólag természetes anyagokból. Zsúpkéve vázát kender zsinórral varrt papír ruha fedte. Óvodás gyerekek az iskolásokkal karöltve, zajkeltő eszközökkel, kiabálva, mondókázva, vonultak le a Dunához. A folyóparton az óvodások elúsztatták kiszéjüket, mi iskolások pedig elégettük a miénket. A gyerekek a délelőtt folyamán kis cetlikre felírhatták azokat a rossz dolgokat, amiktől szeretnének megszabadulni az évben, majd mikor a kisze már lángra kapott, ezeket a tűzbe dobhatták.
Köszönjük a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, hogy a jó hangulatú program után az iskolába visszaérve finom farsangi fánkkal vendégeltek meg mindannyiunkat.
