Kedves Szőnyis Diákok!
Bár a járványhelyzet miatt csak júniusban indulhatott útjára a Pagony-projekt, mégis jól haladtunk. Három alkalommal találkoztunk eddig azokkal a lelkes szülőkkel, diákokkal, akik magukénak érezték a feladatot, hogy a tavaly nyáron megtervezett tanösvényünk építésében részt vegyenek. Fogadjátok szeretettel az erről készült beszámolót:
Június 13.: Megvolt a Tereprendezés I. néven meghirdetett programunk – örülök, hogy végre elkezdhettük. Az időjárás mellénk állt, megúsztuk az esőt, a sarat és a szelet is. 🙂 Azt a munkát, amit a mai napra terveztünk, elvégeztük: a februári tisztításkor keletkezett faanyagot válogattuk, összerendeztük, hogy tudjuk, mire lesz megfelelő alapanyag. Hogy elfáradtunk-e? Erről megoszlanak a vélemények: Van, akinek ez „rutinmunka” volt, én nagyon. (De közben nevettünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, és az almás pite is elfogyott.) Azt hiszem, állíthatom, hogy sokat veszített, aki kihagyta. 🙂 Fantasztikus hely.
Július 11.: Állíthatom, hogy a zebegényiek apraja-nagyja magáénak érezte ma délelőtt az első igazi Pagonyépítős programot; tizenegy felnőtt és kilenc gyermek vett részt a rovarhotel és a feljárat építésében. Egyrészről túlteljesítettünk: ami elkészült, az nem is „hotel”, hanem egyenesen metropolisz a rovarok számára (már most is vannak lakók – nem nagyon volt más választásuk, az építőanyaggal beköltöztek ők is 🙂 ). Ráadásként a maradék anyagból egy kisebbet is sikerült összehoznunk. Másrészről szeretném megnyugtatni azokat, akik sajnálják, hogy erről az alkalomról lemaradtak: a feljáró/bejárat nem készült el, legközelebb rendkívül nagy szükségem lesz egy erős és kitartó csapatra az ásáshoz 🙂 A képes beszámoló semmiképp sem adja vissza a jó hangulatot, a kitartást, a lelkesedést – és az eredmény is sokkal csodálatosabb a helyszínen. Igazán hálás vagyok a szülőknek, hogy elhozták az apróságokat is. 🙂
Augusztus 7.: Már majdnem készen van. 🙂 Tizenketten dolgoztak ma a Pagony bejáratánál a fogadótér kialakításán. Az előzetes várakozásokat bőven sikerült felülmúlnia a terepnek: köves, sziklás, agyagos talaj tette próbára a csapatot. Tényleg nem sok hiányzik már, aztán lehet beállítani az oszlopokat. Innen folytatjuk. 🙂
Bár igen kemény munka ezeken a megmozdulásokon dolgozni, mindenki megtalálta a számára testhezálló feladatot. Volt, aki faanyagot, vagy követ hordott, volt, aki ásott, fűrészelt, csákányozott, darabolt, és olyan lelkes anyuka is volt, aki limonádét hozott. Hálás vagyok mindannyiótoknak a közreműködésért! 🙂
