Május második hetében a hetedik osztálynak lehetősége volt, hogy részt vegyen egy ötnapos kiránduláson Erdélyben. Hétfőn kora reggel kezdődött az utazásunk, majd délután Déva várát tekintettük meg. A szállásunk egy nagyon szépen felszerelt panzióban volt, ahol gondoskodtak róla, hogy mindig teli gyomorral indulhassunk útnak.
Az erdélyi napjainkat Márton Ernő honismereti vezető kísérte, általa sok hasznos információt tudtunk meg Erdély történelméről, jelenéről, természeti és kulturális értékeiről.
Kedden Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjához látogattunk, melyhez székelykapuk során át gyalogoltunk fel a hegyoldalba, aztán a Mini Erdély parkot tekintettük meg, ahol szó szerint bejárhattuk Erdélyt! Szentegyházán ellátogattunk a Mártonffi János Általános Iskolába. Bemutattuk egymásnak iskolánkat, iskolánk névadóját, településeinket és azok neves magyar szülötteit. Délután traktor vontatta szekerekkel jutottunk fel a Madarasi-Hargitára. Hatalmas élmény volt a hófedte hegy. A székelyek szent hegyét, a Hargita tetejét kopjafák, magyar nemzeti szalagok, a zarándokok által ácsolt keresztek százai díszítik, megható feliratokkal, áldásokkal, Csaba királyfi segítségéért esedező fohászokkal, a szülőföld szeretetének megható vallomásaival.
Szerdán Székelyvarságra látogatunk, innen egy kényelmes tempójú séta várt ránk a Csorgókő vízeséshez és a Jézus kútjához. Megtekinthettük egy hagyományos eszközökkel dolgozó zsindelykészítő munkáját. Visszafelé megnéztünk egy kicsi vízimalmot, és a benne rejlő múzeumot. Egy fotószünet erejéig megálltunk a Zetelaki-víztározónál, amely a Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava. Ezt követte a városnézés Székelyudvarhelyen, a település 95%-ban magyarlakta város.
A csütörtöki napunk során megkoszorúztuk Farkaslakán Tamási Áron, a legnagyobb székely népi író sírját, majd a Trianon emlékművénél, a trianoni szerződés aláírására emlékeztünk. Ezután Korondra utaztunk, ahol megismertük egy világszerte egyedülálló székely népi mesterséget, a taplászatot is. Majd meglátogattunk egy hagyományos módon dolgozó sóvágó műhelyt is. Parajdon a sóbányát kerestük fel. 80-100 méter mélységbe ereszkedtünk le egy nagy sótömbbe, ahol templom, múzeum, játszótér található. Utunkat Szovátán folytattuk, ahol Európa legnagyobb heliotermikus tava, a különleges sós Medve-tó körül tettünk egy sétát.
Az éjszakát Jobbágyfalván töltöttük, pénteken megálltunk egy rövid sétára Marosvásárhelyen. Sok szép élménnyel a tarsolyunkban indultunk haza.
Utazásunk nem valósult volna meg, ha nincs a Vilcsek Gyula Általános Iskola. Köszönet nekik, hogy megnézhettük a Székelyföld kincseit!
Hegyiné Zámbó Krisztina
