Az iskolaév ugyan véget ért, de az iskolán kívüli programokban, elsősorban különböző táborokban gazdag nyár várt a gyerekekre. Július 1-5-ig a német nyelvi táborral kezdtük, vagyis folytattuk a tanévet. 51 gyermek költözött fel a Szőnyi táborba, 3 pedagógussal. A nyelvi foglalkozások minden nap jelen voltak természetesen játékos formában, csapat munkában. A „komoly” munka mellett volt lehetőség játékra, szórakozásra is. Filmvetítés, honfoglaló játék, sárkányhajózás, számháborúzás színesítették a programot. Gyakran kerültek elő a társasjátékok, kártyák, sportszerek is. Az elmaradhatatlan éjszakai túráról is sikerült mindenkit visszahoznunk. Megismerkedtünk a tábor területét szintén birtokba vevő vaddisznó családdal is. Minden percet élveztek a gyerekek a táborban, de kétségtelenül a legjobban várt esemény az ausztriai Familyparkos kirándulás volt. Kellően elfáradva, sikeres táborzárással tértünk pénteken haza, hogy pici erőt gyűjtsünk a következő hét feladataihoz.
Július 8-12 között az Erzsébet napközi tábor került megvalósításra. Minden E táborban elnevezést kell adnunk jelentkezéskor a csoportnak. Ebben az évben 51 gyermek volt “várépítő”, ez természetesen meghatározta programjaink feladatát. Homokból, dominóból, kártyából építettük az erődöket, sőt egy teljes napot Egerben töltöttünk, ahol meglátogattuk a méltán híres várat. Természetesen a betervezett pizzázás és fagyizás sem maradt el a szép történelmi városban. Ez a napunk a távolság miatt jóval hosszabbra sikerült, de nagy volt az élmény és ringatás nélkül tudott este mindenki elaludni. Minden délelőttre, délutánra tervezett programmal pályázhattunk, ezek között szerepelt Csernik Szende erdélyi bábművész előadása is, ezen a napon délután még a szobi lovardába vonatoztunk. Bogi bevezette a gyerekeket a lovas világ rejtelmeibe, bemutatta a lovakat, felszereléseket, sőt némi lovas anatómiai ismereteket is szerezhettünk. A gyerekek alig akartak leszállni a lovakról! Az ottani játszótéren sem maradt el a kincskeresés és számháborúzás sem. A kézművesség is szerves része a táboroknak, mely programokat mindig egy fárasztóbb nap után ütemezzük be. Lányainkra gyöngyfűzés, fiainkra fafaragás várt. Türelmes, odafigyelő munkájuknak minden esetben meg volt az eredménye, gyönyörű „ékszerek” és „harci fegyverek” születtek. A pihentető délelőttöt ismét egy mozgalmasabb, fárasztóbb program váltotta. A már hagyománynak számító sárkányhajózás következett a Dunán. Szerencsénkre az időjárás ismételten kedvezett, igazi strandidő várt bennünket, jót eveztünk, amiben ismételten kellemesen elfáradtunk. Az utolsó napon sportversenyeket tartottunk, délután pedig megrajzoltuk, kifestettük azokat a tarisznyákat, amelyek elkísérnek bennünket a következő nyár táboraiba.
Július 14-20 közötti időszakban került sor arra a táborra, amit mindannyian a legjobban vártunk! Az erdélyi Ivóra utaztunk 44 tanulóval. Már az utazásunk is izgalmas volt, hiszen hálókocsival még senki nem közelítette meg álmai táborát! Hatos csoportokban szállhattunk fel, mindenki befészkelte magát az amúgy elég szűkös fülkékbe. Megkezdődött a „nagy utazás”! Nehezen tértünk nyugovóra, mindenki fejében már a megérkezés izgalma motoszkált. Gyergyószentmiklóson vártak az autóbuszok bennünket, azzal jutottunk az ivói E táborba. Éjszakai vonatozásunk alkalmával keveset láttunk a tájból, de a reggeli folytatás már alkalmat adott arra, hogy rácsodálkozzunk arra, ami ránk vár. Gyönyörű Erdélyország közepén találtuk magunkat, csodálatos erdők, völgyek, hegyek vettek bennünket körül. A tábor egy teljesen új komplexumban található, mesés környezetben. A köszöntő után itt is elfoglalta mindenki tágas, szépen berendezett szobáját és elindultunk felfedezni birodalmunkat! Tudtuk, hogy innen csak elmenni lesz nehéz, igencsak fájni fognak a szívek! Minden reggel zenére ébredtünk, zenére indultunk étkezni és zene jelezte a programok kezdetét. Utolsó reggelinél már mindenki hangos énekléssel várta sorát, tudtuk hogy ezen a nyáron, ez az utolsó „hívogató szó”! Programjaink emlékezetesek maradnak! Felmásztunk a madarasi Hargita 1801 méteres csúcsára, ahol megszámlálhatatlan kopjafa, zászló várt minket, és az a turulmadár, aminél közös fotó is készült a teljes csapatról. Ebben a turnusban összesen 147 anyaországi diák gazdagodhatott emlékekkel. Jövőre, ha ismét eljutunk oda, mi is viszünk kicsi faragott kopjafát, zebegényi zászlóval! Eljutottunk a parajdi sóbányába, ahol még kalandpark is várja az odalátogatókat. Szétnéztünk, vásárolhattunk Korondon, Farkaslakán meglátogattuk Tamási Áron sírját, Székelyudvarhelyen a szoborparkban végignéztük Magyarország történelmi nagyjait. Csíkszeredában interaktív székely múzeumban voltunk, ahol a korabeli szabadságharcos ruhákat még fel is próbálhatták a gyerekek. Az egy hetes mesevilág utolsó állomása Csíksomlyó volt, ahol a kegytemplomban kérhettük a szűzanya segítségét szerencsés haza utazásunkhoz! Természetesen a táborban eltöltött idő sem volt eseménytelen, hiszen több alkalommal zenés, táncos esten barátkozhattunk, szórakozhattunk a többi magyarországi iskola tanulóival. De voltak vetélkedők, sportversenyek, ahol a mieink mindig jól szerepeltek. Csíkszeredában nagy zokogások közepette szálltunk ismét vonatra, ahogy mentünk, úgy is jöttünk, hálókocsik biztosították utazásunk kényelmét. Szerencsésen ért véget az idei nyár legnagyobb útja, lelkes, véget nem érő élménybeszámolókkal az itthon maradt szeretteinknek!
Július 29- augusztus 3-ig Nyíregyháza-Sóstóra utaztunk, ami szintén messze van lakóhelyünktől, országunk északkeleti régiójában fekszik, több száz kilométerre tőlünk. Ide 30 gyermekkel keltünk útra, ami szintén lázas, várakozással teli vonatozás volt. A Kis vakond tanoda adott nekünk szállást, étkezést, sőt 1-1 programot is. Csodálatos környezetben, a Sós-tó szomszédságában volt táborunk, amely nagyon felszerelt, nagyon szép környezetben, nagy területen található. 6 személyes faházakat vehettek birtokukba a gyerekek, az étkezés pedig fedett teraszon volt. Óriási játékpark állt rendelkezésünkre, amikor nem léptünk ki a táborból. Foci, csocsó, asztali hoki, ping-pong, társasok segítettek az unalom elűzésében. Egy teljes napot az élményfürdőben töltöttünk el. A következő teljes napot az állatparkban töltöttük, ahol fóka bemutatót láttunk, bementünk az ócenáriumba, őserdőbe, és amit lehetett bejártunk és megnéztünk. A játszótereken mindenki megtalálta a magának megfelelő játékot, önfeledten élvezhette az adott lehetőségeket. Egyik délután a Sós-tó élő- és állatvilágával ismerkedhettünk meg, bejártuk a szerelmesek szigetét is, valamint beszámolót hallhatunk a település neves személyeiről is. Lehetőségünk volt a Tó-fürdőbe is jegyet váltani, ami szintén nagy élmény volt mindenkinek. Mivel a Kis vakond tanodában voltunk, természetes volt, hogy egyik este vacsora után a helyi képzőművész segítségével mindenki vakondot rajzolt, színezett.
Reméljük, hogy jövőre a LEGO gyárba is eljuthatunk majd. Minden táborból úgy jöttünk el, hogy jövőre ismét elmegyünk oda. Tervezzük a következő nyarat, pedig az ideit még be sem fejeztük.
